Búcsúzunk Erdélyi Györgytől
Többé már nem dobbanhat szíve a BEAC-ért
Elhunyt Erdélyi György a BEAC legendás gerelyhajítója

 

 

 

Ma reggel értesültünk, hogy Erdélyi György barátunk, sporttársunk a kiváló atléta örökre itt hagyott minket, olyan űrt hagyva maga mögött, amely senkivel nem pótolható. Életének 66 évében követte azokat a BEAC-os atlétákat, sportvezetőket, akik már nem lehetnek közöttünk. Gyuri nekünk a mai napig és mindhalálig örök példaképünk marad. Nemcsak barátként és sporttársként tiszteltük és szerettük, hanem egy olyan atlétaként, akinek megszállottsága a sport iránti szeretete és alázata csak a legnagyobbak tulajdonsága. Öröm volt vele együtt edzeni, jó kedvével, humorával a legnehezebb helyzetekben is erőt és kitartást adott a további edzésekhez is. Egy olyan időszakban versenyzett, amikor a magyar gerelyhajítás a világ tetején állt. Azonban Ő nem riadt meg a feladatoktól és nagyon kevés gerelyhajító volt a világban, akit ne győzött volna le.

1974-ben Magyar Bajnok, megverte Németh Miklóst, Kulcsár Gergelyt, Csík Józsefet, Boros Sándort és Paragi Ferencet.
Az 1975-ös Montreál-i elő Olimpián Ő képviselte a magyar színeket. A világ legjobbjai közé tartozott. Az akkori magyar bajnokságot megnyerni, szinte megegyezett egy világverseny megnyerésével.

1974-től 1977-ig sorra járta a nagy világversenyeket. Két olyan versenyt szeretnék megemlíteni a sok közül, amelyek örök életre beírták nevét a gerelyhajítás történetébe. Az egyik ilyen a Helsinki Verseny, amely a gerelyhajítás őshazája, ahol minden finn versenyzőt maga mögé utasítva a közönség üdvrivalgása közepette állhatott a dobogó tetejére. A nemzetközi versenyek közül az egyik legrangosabb a Londoni Gerelyhajító Versenyen mindenkit maga mögé utasítva világnagyságokat megelőzve győzedelmeskedett.

Versenyzői pályafutása befejeztével elkezdte edzői munkáját, itt is bizonyítva versenyzőin keresztül is, hogy mindent tud a gerelyhajításról, amit egy edző tudhat. Sajnos egyik legjobb BEAC-os tanítványát Imre Lászlót nemrég veszítettük el. Itthoni edzői munkája után 15 éven keresztül Kuwait-ban edzősködött, kimagasló sikereket elérve. Onnan is tartotta a kapcsolatot BEAC-os sporttársaival, barátaival, alig vártuk, hogy évente hazajöjjön, mert mindig derűt és vidámságot hozott életünkbe. Egy olyan igazi BEAC-os volt, aki soha nem tudta volna pályafutását elképzelni szeretett egyesületén kívül. Óriási egyéniségével, különleges tehetségével a sport iránti elkötelezettségével utat mutatott mindannyiunk számára.

Az utóbbi két-három évben sajnos nagyon sokan itt hagytak minket a BEAC-os atléták közül. Elképzelhető, hogy odafönt már hiányzott nekik Gyuri. A halál mindig megrendíti az embereket, amikor azonban egy hozzánk nagyon közel álló társunkat veszítjük el, akkor a döbbenet és félelem eluralkodik rajtunk. Mi akik itt maradtunk, nagy felelősséggel tartozunk az Ő emlékének, amelyet őrizni kell, hogy a következő BEAC-os nemzedék mindig tudja, ha nem is ismerte, hogy ki volt Erdélyi György.

Őszinte részvétünket kifejezve, emlékét örökké megőrizzük.

A BEAC Atlétikai Szakosztályának sportolói, edzői és vezetői nevében