U18 válogatott viadal

 

Idén az U18-as válogatott viadalt Csehországban, Hradec Kralovéban rendezték meg, egy igen hangulatos kis városkában, ahova a magyar válogatott csapat, közel 80 fővel érkezett meg. Az utazás fáradalmait pénteken, egy kis átmozgatással próbáltuk enyhíteni, és ekkor láttuk meg a pályát először. Nem tagadom, a pálya rögtön elnyerte tetszésemet: a kanyarok sokkal hosszabbak voltak ugyan, de az egész jóval kisebbnek, barátságosabbnak tűnt. Már az átmozgatás alatt éreztem, hogy ezen a pályán lehet egy jót futni!

Másnap Imre bácsi tanácsára reggeli előtt futottam egy könnyű 7 percet, ami tényleg kitisztította a fejem, frissebbnek éreztem magam. Nem sokkal ezután elhagytuk a szállást és indultunk a pályához. Ekkor már tényleg elfogott a versenyhangulat, semmi más nem járt az eszemben, csak az, hogy mindjárt futok, és hogy meg tudom csinálni! Itt már azzal sem foglalkoztam, hogy én jutottam ki a legrosszabb idővel a három ország közül, és a legerősebb ellenfelem nálam közel 8 mp-vel fut jobbat, ami ugyebár 800 m-en nem elhanyagolható. De próbáltam kizárni minden zavaró tényezőt, negatív gondolatot, és csak a versenyre koncentrálni, hogy sikerülhet, ha nem adom fel.

A pisztoly eldördülése után már nem gondoltam semmire. Az első kör nagyon lassú lett,72mp, senki nem akart vezetni, mindenki taktikázott, próbált az élbolyban maradni, ami sok lökdösődéssel járt. 400 m után hátra is kerültem, otthagyva korábbi jó pozíciómat. Az utolsó 250m-en azonban rájöttem, hogy ha most nem indulok el, akkor már semmi esélyem nem lesz a verseny további részében, így iramot váltottam, és felküzdöttem magamat a 4. hely környékére. 600 méter után mindenki teljes erőből kezdett el hajrázni a meglehetősen lassú első kör után. Itt semmi nem járt a fejemben, nem gondolkoztam semmin, csak futottam, ahogy tudtam, bízva abban, hogy elég jó a hajrám. Az utolsó 100m-en leelőztem egy előttem lévő, talán cseh lányt, azonban mögöttem szintén nagyon hajrázott a másik, magyar ellenfelem. A végső 50 m-en már teljes erőből futottam, nem éreztem a lábaimat, csak a célvonal volt a szemem előtt, és az járt a fejemben, hogy meg tudom csinálni! Végül sikerült is, 3.-ként fejeztem be a versenyt, 2:18-as idővel.

F. Tóth Anna