Dani Áron leleplező interjú

 

A 2013. őszi 5vös5-ön második helyezett Csere Gáspár után sikerült megszólaltatnunk a verseny győztesét, Dani Áront, aki mesélt nekünk a közelmúlt kudarcáról és talpra állásról, versenyszellemről és barátságról, illetve hogy miért nem tanácsolja, hogy bárki is példaképként tekintsen rá.
Korábban még megdönthetetlennek nevezted azt a pályacsúcsot, amit az idei 5vös5-ön sikerült átadnod a múltnak.

Sikerült meglepned magad, vagy csak az ellenfeleidet altattad?

Ehhez azért hozzá tartozik, hogy az idei pálya 100 méterrel rövidebb volt, így valójában csak egy régi pályacsúcs közeli időt futottunk Gáspárral, ez azonban nem gondolom, hogy levonna az eredmény értékéből. Az állításomat leginkább arra alapoztam, hogy az 5vös5 km-ek mindig a holtszezonban kerülnek megrendezésre, amikor nem vagyok csúcsformában. Nekem eddig egy 14:52-es időeredményem van pályáról, ahhoz képest a 14:41 nagy előrelépést jelent. Az egyetlen ellenfelem ezen a versenyen csak a Gazsi, vele vagyok olyan jóban, hogy ne hitegessük egymást. Versenyek előtt nem váltunk sok szót, inkább az érzékeinkre hagyatkozunk, a célbaérkezés után azonban mindketten részletesen le szoktuk írni egymásnak, hogy mi volt a tervünk, abból mi valósult meg, illetve hogy milyennek éreztük magát a futást.

Igazán szorosra sikerült a befutótok, mindössze 2 másodperc választott el titeket a célnál, a múlt heti 10000 méteres OB-n viszont Gáspár kerekedett felül. Dolgozott benned valamiféle bizonyítási vágy?

Természetesen. Én mindig is egy versengő típus voltam, és nem is bánom ezt a rivalizálást, mindig A nagy kékség jut róla eszembe, ahol a két mélybúvár a halálba kergeti egymást a folytonos versengéssel, miközben azért a legjobb barátok. A két versenyt azonban nem igazán lehet összehasonlítani, mert a 10 000 m-es OB-n saját magamat vertem meg. Az utóbbi hónapokban rengeteg inger ért a környezetemben, más dolgok kötötték le a figyelmemet, a futásnak pedig leginkább csak annyi idő jutott, amennyit a pályán töltöttem. Viszont ha az ember komolyan gondolja a sportolást, akkor a pályán kívül is foglalkoznia kell vele. Már jóval a verseny előtt is éreztem, hogy mentálisan nem vagyok elég felkészült, ennek meg is lett a böjtje, nagyon rossz érzés feladni egy versenyt. Az 5vös5 ennek a szereplésnek a tükrében egy fontos állomásává lett az idei szezonomnak, mert világossá vált, hogy kisebb fajta kátyúban vagyok, és ettől a versenytől vártam a választ arra, hogy mégis mekkorában. Most kicsit megnyugodtam, mert Gáspár ellen versenyt nyerni dicsőség, kemény figura a pali.

Mindig sikerült a pályán hagynotok ezt a versengést?

Álszerénység lenne azt mondani, hogy ha megver az egyik jó barátod, az nem esik rosszul. Ezek érzelmek, nem igazán tudsz velük mit kezdeni. A dolog ott válik izgalmassá, hogy ezeket az ambivalens érzéseket hogyan kezelitek? A barátság nyilván ott kezdődik, hogy jól. Másfelől annak ellenére, hogy Gáspárral nagyon hasonlóak az érdeklődési köreink, két teljesen más típus vagyunk. Én egy Jean Reno vagyok, ő meg egy Jean-Marc Barr (A nagy kékség főszereplői – a szerk.). Szóval a kérdésre válaszolva: igen.

Említetted, hogy az elmúlt időszakban rengeteg inger ért téged. Mik lehettek akkora hatással, hogy egy élsportoló figyelmét is el tudták terelni egy országos megmérettetésről?

Nők, iskola, munka, nők. Na jó, csak viccelek. Alapvetően nagyon távolinak éreztem magamtól a nyári versenyszezont, ilyenkor nehezebb a sportra összpontosítani, és könnyen terelődnek másfelé a gondolataid. Másodéves vagyok a főiskolán, de a tömegoktatás korában egy diploma azt hiszem önmagában nem sokat ad hozzá az ember értékeihez, és ez az én szakomra hatványozottan igaz.  Ezért már most próbálom feltérképezni, hogy a jövőben mivel tudnék foglalkozni, több helyen is vállalok kisebb munkákat, miközben a saját készségeim fejlesztésére remek lehetőséget nyújt az iskolám hallgatói öntevékenysége, amibe én csak most kapcsolódtam be, csupa új ötlettel. Leginkább ezek vannak mostanában napirenden, miközben az iskola felé is eleget kell tenni az elvárásoknak, amik egyre nagyobbak.

Mik ezek a tevékenységek, amelyeket a sport mellett el tudsz vállalni, és mégis belevág az iskolai tanulmányaidba?

A Budapesti Kommunikációs Főiskolára járok kommunikáció szakra, ami egy óriási halmaz. Jó esetben reklámszakemberek, újságírók, kommunikációs szakértők kerülnek ki innen, rossz esetben pedig pályaelhagyók és munkanélküliek. Számomra az iskola nem is a képzésben nyújt sokat, hanem lehetőségeiben, és ezt a legtöbben nem veszik észre. Ha az ember meg akarja mutatni magát, itt megteheti. Most elsősorban filmekről, képregényekről, kiállításokról és a reklámipar dolgairól írok különféle weboldalaknak. A jövőben nem szeretnék ezzel foglalkozni, és ezekhez még nem is kell kommunikáció szakot végezni, de jó kiindulópont és nem is kíván teljes embert, csak sajtóeseményekre, szerkesztőségi ülésekre és interjúzásokra kell járnom, nincs fix munkaidő. Emellett pedig én fogom újraszervezni és összehangolni az iskolám hallgatói médiumainak a működését. Mindez nem könnyen fér össze a sporttal, rengeteg lemondással jár, de cserébe kapok annyit a futástól, hogy megérje csinálni.

A pályán a supermanes póló szinte már a védjegyeddé vált, és az, hogy ilyen tudatosan építed fel az életed, úgy tűnhet, mintha valóban szupererőket igényelne.  Megfordult már a fejedben, hogy a következő generációnak akár te is lehetnél a hőse?

Nem igazán, sem az orgánumom, sem a stílusom, sem a megjelenésem nincs olyan, hogy bárki is példaként tekintsen rám. Még a saját edzőtársaim sem hallgatnak rám semmiben, hiába nyertem közülük én a legtöbbször országos bajnokságot. A tudatos felépítés viszont enyhe túlzás, mert ezek csak úgy kialakulnak az idő során, és még mindig fennáll az esélye annak, hogy a jövő teljesen felforgatja az egészet. Most épp van egy jobb korszakom, amikor bizakodó vagyok, ennyi az egész. Ha a következő generációnak van egy kis esze, akkor nem követnek engem semmiben. Oltári nagy baromságokat csináltam már életemben.

Ebben egyetértünk.

Fulladj meg! (nevet)

Köszönöm az interjút, és sok sikert kívánok a jövő heti országos váltóbajnoksághoz!

Sándor Krisztián