Interjú a bajnokkal
Richter Dóra bajnok lett a békéscsabai Hosszútávú Országos Bajnokság 8 km-es távján, amivel megszerezte ötödik bajnoki címét. Ennek részleteiről kérdeztem.
Te vagy a bajnok (a korosztályodban). Milyen „megint” bajnoknak lenni? Mit emelnél ki?
Főleg motiváló érzés, mert tovább tudod csinálni az edzéseket. Van visszajelzés a munkádról, hogy az jó. Egyfajta megerősítés az élet részéről.
Miben más egy ötödik bajnoki cím, mint egy első?
Amikor először bajnok lettem az nagyon könnyen ment. Hitet adott, hogy tényleg érdemes csinálni és van jövőm a gyaloglásban. Ez a mostani pedig talán az első olyan bajnokság volt, amiről úgy éreztem, hogy ezt nekem kell megnyerni, mert nem igazán akartam elhinni, hogy volt, aki nálam többet készült volna erre a versenyre.
Emlékszel valamire a célba érkezés pillanatából?
A beérkezésem pillanatában gyakorlatilag kikapcsolt az agyam. Nem tudom felidézni, hogy guggoltam le, de amikor magamhoz tértem, már úgy voltam. A leges legelső értelmes gondolatom (nem bajnokhoz méltóan), nem az volt, hogy hű, én vagyok az országos bajnok, hanem, hogy hogy fogok én még a családi váltóban lefutni egy kilométert. Ezek után kicsit rendbe jöttem, de csak a családi futás után tudtam igazán örülni a győzelmemnek.
Nyolc kilométer azért már hosszú táv. Maradt erőd hajrázni?
A tempómon nem igen látszott, hogy hajrázom, én éreztem csak, hogy az utolsó erőtartalékomból megyek. Nehéz volt a vége. Nem volt meg az az érzés, hogy a lábaim maguktól mennek és nem kapcsolódom hozzájuk. Végig éreztem a fáradtságot.
Taktika, stratégia hajtott, vagy csak úgy mentek a lábaid? Fel tudsz idézni képkockákat, érzéseket, gondolatokat, hangokat, illatokat, bármit?
Imre bácsitól azt az utasítást kaptam, hogy maradjak az ellenfelem mögött. Szerencsére ő nem diktált elviselhetetlen tempót, úgyhogy a verseny első 6 km-e (amíg mögötte haladtam) igazán jól telt. Ez után kellett elmennem mellette, ami kicsit nehéz volt. Lényegében ekkor kezdődött el számomra a verseny, ekkor kellett elkezdeni nézni a távolságot az ellenfelem és köztem, és akkor kezdtem el fáradni is. Az utolsó 1 km volt a legnehezebb. Ott már csak a bíztatás és az a tudat tartotta bennem az erőt, hogy ha beérek, befejezhetem a versenyt.
Hogyan látod a teljesítményedet?
Én elégedett vagyok a teljesítményemmel. Egész verseny alatt Imre bácsi utasításait követtem, és meg is lett az eredménye. Az időm lehetett volna jobb is, de elsősorban a győzelem számított most, nem az időeredmény.
Benczik Viki és Südi Anna egyetértettek abban, hogy a magyar Gyaloglóversenyek mezőnyében Békéscsaba az egyik legszerethetőbb. Nem mondasz ellentJ?
Nálam is ez a kedvenc. Szerintem a hangulata teszi. Itt vannak legtöbben kint, és ez az egyetlen OB, ami igazán csak a gyaloglásról szól. A többin mintha csak egy mellékszám lenne a gyaloglás!
A legnagyobb próbatétel mi volt a versenyen?
Amikor elmentem az ellenfelemtől. Az ezt követő 1 km-en folyamatosan próbáltam nézni, hogy milyen messze van tőlem, és hogy mennyire fáradt.
Te hogyan látod a többi BEAC- os gyalogló teljesítményét?
Szerintem ezen a versenyen mindenki a legjobbat hozta ki magából. Mindenki teljesítette, vagy közel volt az általa kitűzött célhoz.
Most milyen kihívás jön?
A következő cél a nyári serdülő OB, amin esélyem van az U 16-os válogatottba kerülésre, de ezért nagyon sokat kell még tenni és edzeni.
Bajnai Nóra