"A KAR VISZ"
Hosszútávú Gyalogló Országos Bajnokság Békéscsabán
Hagyományosan, Békéscsabán került sor a gyaloglás legnagyobb, egyik legrangosabb hazai versenyére, a Hosszútávú Magyar bajnokságra. Annyi kimagasló, magáért beszélő beac-os eredmény született, hogy az embernek kapkodni kellett a fejét. Felejthetetlen például Richter Dóri szép, taktikus gyaloglása és szédületes hajrája, amivel bajnok lett élete első 8 km-én, vagy a gyaloglóversenyeken szinte újonc (de máris 5 km-en versenyző) Molnár Dorka meglepő könnyedséggel, elegáns gyaloglással kiérdemelt ezüstérme.
A verseny ürügyén fiatal, ugyanakkor már tapasztalt gyaloglóink közül, Benczik Vikit és Südi Annátk érdeztem meg az egyik kedvenc versenyükről.
Anna, Viki, ez volt az első 10 kilométeretek. Milyen érzés volt?
B.V.: Nagyon soknak tűnt a 10 km, ezért nem is éreztem túl jól magam közben. Eszembe jutott, hogy edzésen a hosszabb távok mennyivel jobban mentek, és ez is nehezítette a dolgot.
S.A.: Nagyon jól éreztem magam közben, semmilyen feszültség nem uralkodott el rajtam. Tudtam, hogy csak akkor fog jól sikerülni, ha nyugodt vagyok és nem izgulok. Azt hittem, hogy a 8 és a 10 km közti különbséget kevésbé fogom érezni, de meglepően nehéz volt ráállítani az agyamat arra, hogy még 2 kört kell menni és most nem állhatok meg szép kényelmesen a célban.
Mi a békéscsabai pálya legfőbb varázsa? Szerethető ez a versenyt?
B.V.:Talán a pálya előnye, hogy 1 km - esek a körök, így valamennyivel gyorsabban telik a verseny, mint egy 400-as, vagy 200-as pályán és maga a hangulat is felejthetetlen. Szeretem, ha egy versenyen háttérként megy valami jó zene, addig is másra figyelek. Így utólag azt mondom, hogy szeretem a versenyt, mert a tegnapi nap hangulata tetszett, de verseny előtt nem mondhatnám, hogy szerettem. Féltem ettől a hosszabb távtól.
S.A.: Szerintem talán az út simasága. Magával ragadja az embert, sodorja egyre tovább a lábakat. Lehet, hogy ezért is van, hogy nem szívesen fejezem be a versenyt, még mennék tovább. Nagyon boldog vagyok.
Az összes gyaloglóverseny között Békéscsaba hol szerepel?
B.V.: Ez a békéscsabai a hangulat és a környezet miatt kedvenc, de a távokat tekintve viszont épp ellenkezőleg.
S.A.: Egyértelműen ez a kedvenc.
Anna, te 56:09-es időeredménnyel életed első 10 km-es versenyén a 2. helyen végeztél, Viki te pedig 59:55-tel 3. lettél. Milyen volt, hogyan telt ez a szűk óra?
B.V.: Rossz szembesülni ezzel az idővel, jobbat szerettem volna elérni. De ez az 59 perc számomra hosszan telt. Éreztem, hogy nem a maximumon vagyok, de mégse tudtam ezen közben változtatni.
S.A.: Észre sem vettem, hogy eltelt majdnem egy óra a tíz kör alatt. Kifejezetten gyorsan telt.
Gratulálunk és büszkék vagyunk Rátok, de Ti mit szóltok, hogyan értékelitek a saját teljesítményeteket, elégedettek vagytok?
B.V.: Köszönöm szépen a gratulációt és Anikó néni támogatását, kemény felkészítését, főleg az utóbbi hetekben. És köszönöm Imre bácsinak a sok tanácsot, észrevételt. A teljesítményemet két oldalról tudom nézni, egy pozitívabb és egy negatívabb értelmezés. A pozitívum, hogy 1 órán belül teljesítettem a távot, amit már tavaly kitűztem célnak. A negatívum, hogy azért ennél az időnél jobbat szerettem volna menni.
S.A.: Köszönöm szépen és köszönöm Imre bácsinak, aki nélkül ez nem sikerülhetett volna. Köszönöm, hogy az elmúlt hetekben mindig mellettem volt és segített. Összességében elégedett vagyok az eredményemmel., időben az 55 percet tűztem ki és hát közel jártam hozzá. Nagyon boldog vagyok!
Valamilyen taktika (vagy edzői irányelv) hajtott titeket, vagy csak úgy vittek a lábak? Fel tudtok esetleg idézni képkockákat, érzéseket, gondolatokat, hangokat, illatokat, vagy menet közben csak léptek a lépteitek?
B.V.: Imre bácsitól azt az utasítást kaptuk, hogy egyenletesen kell menni, ami nekem csak eleinte sikerült. Verseny közben arra a képkockára próbáltam összpontosítani, amikor Anikó nénivel beszéltem a versenyről, még talán kedden. Elmondtam, hogy a célom, hogy 1 órán belül menjek, mire ő azt mondta, hogy képes vagyok egy 56-os időre is.
S.A.: Az egyik fő edzői irányelv volt, hogy nyugodtnak kell maradnom. Úgy éreztem magam mintha a futópadon gyalogolnék. Tavaly 8 km-en teljesen kikapcsoltam, most kevésbé tudtam, hallottam minden utasítást és bíztatást.
Mennyire volt rapszodikus ez a 8 ill. 10 km – hogyan emlékeztek - voltak csúcs és mélypontok? Ha akadt belső "fal", sikerült átlendülni?
B.V.:Igen, voltak mélypontok, úgy éreztem, hogy kb. a 4. és 7. körök voltak ezek. Talán az első és az utolsó kört éreztem a legjobbnak. Igazából átlendíteni semmi sem tudott, de voltak olyan pontok, amikor a szurkolások hatására jobban elindultam.
S.A.: Számomra mélypont a 6. km végén, a 7. km elején volt, ott nem szabadott volna annyit lassulnom. A "falon" abszolút a karmunkám lendített át. Eszembe jutottak Imre bácsi szavai: "a karmunkád adja a ritmust, erősnek kell lennie, az visz előre. A gyaloglóknál ez kifejezetten fontos".
A tetőpont, a legizgalmasabb része melyik volt a versenynek? És mi tűnt a legnagyobb kihívásnak?
B.V.: Az utolsó két kör volt számomra a legnagyobb kihívás. Szorított az idő. Volt, hogy le is tettem az órán belüli célról. Anikó néni, Imre bácsi és szinte mindenki azt kiabálta, hogy hajrázzak, belül leszek, ha belegyorsítok. Az utolsó körben begyorsítottam, és az utolsó 50-100 méteren nem is éreztem a lábaimat, mintha csak a felső testem lett volna meg, és csak valami vitt volna a cél felé.
S.A.: Számomra mindig a rajt és az utána következő első száz méterek szoktak a legizgalmasabbak lenni. Jól tudok-e majd helyezkedni és ritmusba lendülni, ez most is így volt. A legnagyobb kihívást az utolsó 2 km jelentette, amit még mindig nem tudtam teljes mértékben végig hajrázni.
Milyen légkörben zajlott? Holt térben haladtatok, vagy tudtatok együtt menni (valakivel)? Milyennek láttátok a mezőnyt?
B.V.: Az első két körben még próbáltam az Annával tartani a tempót, de utána már se előttem, se mögöttem nem volt a közelben senki.
S.A.: Egy darabig, kb. 5 km-ig egy velem egyidős fiúval tudtam menni, ez nagyon sokat segített nekem, utána ritmust kellett váltanom és holt térben mentem tovább.
Hogyan értékelitek a többiek teljesítményét?
B.V.: A mi korosztályunkban egyértelműen Anna ment a legszebben. Szerintem akik nem álltak dobogóra, azok a technikájuk miatt nem lehettek ott, de így is kitartóak voltak, hogy több, mint egy óráig várták a célba érés pillanatát. A teljes mezőnyt nézve az összes gyalogló közül szerintem a békéscsabaiak gyalogoltak nagyon szépen, jó eredménnyel, de a többi beac - os, pld. az 5 km-en bronzérmes Molnár Orsi is jól ment és persze a magyar bajnok Richter Dóra.
S.A.: Szerintem az edzéstársunk, Richter Dóri, aki 8 km-en bajnok lett ment nagyon szépen, lendületesen és magabiztosan. Jó volt neki szurkolni és örülök, hogy nyert.
Mindenki teljesítette, vagy közel volt az általa kitűzött célhoz. Most mi következik? Milyen kihívás?
B.V.: Következő kihívás? Úgy konkrétan nincs kitűzött kihívás. Szeretnék egyre jobban teljesíteni, és belerázódni az 5km-es versenyekbe, vagyis ennek megfelelően keményen edzeni.
S.A.: Most hosszú, kemény edzések, a technikám és a karmunkám csiszolása jön. Minden erőmmel azon vagyok, hogy teljesítsem a 25:30-as szintidőt az ifjúsági VB-re.
Bajnai Nóra